Kosár
0
0 Ft
Skorpió Újhold és Samhain
2024.11.01
Úgy tűnik, szinte minden kultúrában megemlékeznek erről az időszakról. A kelta hagyomány szerint ezekben a napokban igen keskeny a határ az e világ és a túlvilág között, épp ezért könnyebben átjárhatóvá válik. Úgy tartják ilyenkor sokkal könnyebben lépnek át világunkba különböző entitások, legyenek azok pozitív vagy negatív energiatöltettel rendelkezőek. Innen is ered Halloween szokása, a félelmetes maskarák és töklámpások, melyek az ártó szellemek elijesztését szolgálták.
Valójában dimenziókapuk nyílnak, mely ténylegesen lehetővé teszi az átjárhatóságot. Ez abban is segít, hogy mindazok a lelkek, akik még nem tudtak valamilyen oknál fogva átlépni a másik dimenzióba, most könnyebben megtehetik. És mimagunk is segíthetjük ezt a folyamatot azzal, hogy elengedjük őket, ha már úgy döntöttek, hogy elhagyták a földi világot. Épp ezért vált szokássá a kelta kultúrkörben a néma vacsora, mellyel megvendégeltük haltottaink szellemét, elbúcsúztatván őket.
Mind ehhez most egy skorpió Újhold is társul, mely valóban egy túlvilági energia.
És ne feledjük, hogy lelkünkben is zajlanak ezek a folyamatok: külső valóságunk és belső világunk közötti fátyol is könnyebben fellebbenthető. Ha merünk szembenézni tudatunk mélyén megbúvó lelki tartalmainkkal.
Ezeknek a napoknak az energiáját a Koporsó kártyája adja. Jelezve az elengedés és lezárás szükségességét. Illetve az elmúlást, mely hozzátartozik az élet körforgásához.
Az elengedés most kapcsolatainkat érinti elsősorban. Úgy tűnik ideje megválogatni és megrostálni, kik is azok, akiket beengedünk lelkünk belső körébe, bizalmat szavazva nekik. Olyan kapcsolatok lehetnek ezek, melyek látszólag átszövik az életünket és úgy érezzük magunkat, mintha egy pókháló csapdájába estünk volna. De most lehetőség van arra, hogy szelíd határozottsággal cselekedve lépjünk ki ezekből a hálókból. Melyek egyébként jelenthetnek hálózatokat, vagy éppen hálózatosan felépített rendszereket akár társadalmi, akár családi szinten.
Jellemzője, hogy ezt az elengedést már jó ideje próbáljuk megvalósítani, ám lassan és nehézkesen vagy éppen sehogy sem sikerül. Érzelmeink és érzéseink tartanak fogva és elfeledjük az élet rendjét, mely a születés, megtartás és elengedés körforgásában rejlik. Méltósággal és az élet iránti tisztelettel lehet most búcsúleveleket megfogalmazni, mely véglegessé teheti a búcsút, az elengedést és a lezárást. S nemcsak az élet, hanem saját életünk iránti tisztelettel. Az elengedés nehézségében megmutatkozhat az önmagunk iránti elkötelezettség és szeretet hiánya. Ez akkor tud megvalósulni, ha elengedjük a makacs ragaszkodást.
A lélek szintjén kapcsolati próbatételeink most arra tanítanak, hogy mi magunk vagyunk a legfontosabbak a saját életünkben. S ha a dobogó legfelső fokára mást helyezünk – magunk helyett – csak szenvedéseink forrását gyarapítjuk.
Ami most konkrétan előtérbe kerül, az az anya-seb témaköre. Mindannyian gyermekként azt gondoljuk, hogy a szülő a mi tulajdonunk és minden igényünket ki kell elégítse. S ebben a kontextusban nincs az a szuper szülő, aki erre képes lenne. S persze vannak olyanok is, akik valóban nehéz lelki örökséget hagynak maguk után. Önmagunkat mérgezzük a fájdalmak és sérelmek dédelgetésével. Bölcsebb és magasabb nézőpontból jól látható, hogy épp azért választottuk azt a szülőt, családot, mert ez szolgálja leginkább a fejlődésünket. Ebben lehet megtanulni és letudni eddigi karmikus feladatainkat. Tökéletes átkeretezés lehet ez, mely kilódíthat minket fájdalmaink pöcegödréből.
Mert igencsak várhatóak családi viták, melyek az eddig ülepedni látszó iszapot alaposan felkavarja. Lehetnek megmerevedett álláspontok és frontvonalak. Mindezek mögött pedig az - olykor túlzó – elvárások húzódnak meg. Szükségesek a tisztázó beszélgetések, a feloldások és feloldozások.
.