Kosár
0
0 Ft
Hol rontottuk el?
2021.08.14
A farkasoknál minden a család körül forog. A család a bázis, a biztonság, a stabilitás, létük célja és értelme. Érte még az életüket is hajlandóak feláldozni.
Elli H. Radinger
Gyermekkorom emlékei között kotorászok.... bizonyos megélések ösztökéltek arra, hogy felidézzem a régmúlt idők történéseit.
Újlipótvárosban nőttem fel, egy patinás, ma is jónak mondott környéken. Szép nagy polgári lakások, tágas szobák, Duna-part, Margitsziget, belváros. Mi azonban nem voltunk cseppet sem ide tatozó, patinás polgárok. Egy 35 m2-es garzon volt a mienk, külön szobám sem volt. Volt viszont sárga és "büdös" termálvizünk, ami a Margitszigetről érkezett hetente háromszor, a többi napokon lavórban fürödtünk. Apropó, van, aki még emlékszik, mi is az a lavór...?
A gyermekek ártatlan romlatlanságával tekintettem minderre, és enyém volt az egész Margitsziget, a Szent István park, a háztömbök közötti átjárók, ahogy felfedeztük, hogyan lehet bemenni az egyik utcán és kijönni a másikon.
Nagybátyámék Szatymazon éltek, egy tanyán, két unokatestvéremmel. Jöttünk-mentünk, rendszeresen látogattuk egymást. Előfordult, hogy feljöttek hozzánk a nagy Budapestre, és együtt töltöttünk egy hetet...., mondom egy hetet. A 35 m2-es garzonban... heten, mint a gonoszok... J Nem spiráztuk túl a kérdést, kihúztuk az ágyat, amin aludtam, és máris elfért rajta keresztbe három gyerek. Nem is húztuk össze egy hétig, hanem felhuppantunk rá és hatalmas kanaszta-partikat rendeztünk esténként rajta. Nagybátyám és nagynéném pedig felfújták a gumimatracot, lerakták a földre, és slussz. Így aludtunk egy hétig, miközben jóapám és nagybátyám versenyt horkoltak egymással az éjszakában. Csak az első egy-két éjszaka tűnt brutálisnak, aztán már álomba ringató lágy dallam volt minden egyes horkantás
Mondjuk, ha éjszaka ki akartál menni a fürdőszobába, meggondoltad háromszor, hisz biztosan felbuktál valamelyik matracon szunnyadó rokonodban....
Nem gondoltunk arra, hogy szűk a hely, hogy a kétplatnis rezsón órákig tart az ebéd elkészítése, nem gondolkodtunk mi semmi ilyesmin, csak élveztük az együttlét örömét.
Vajon hol rontottuk el, hogy ma 100 m2-en is úgy érezzük szűkös a tér négy ember számára?
Hogy úgy érezzük, alkalmazkodnunk kell, és kényelmetlen? Hogy kibillent a komfortzónánkból? Olyannyira, hogy elfelejtünk örülni egymásnak, annak, hogy együtt lehetünk végre?
Valahol elveszett a lényeg: hogy együvé tartozunk, és ez az együttlét mindent megér.
"Úgy élni az életed, hogy alapvetően senkitől nem vársz el semmit, hatalmas szabadság. Rájössz, hogy szinte rendíthetetlen vagy, mert valami belül kikapcsolta a 'hogyan kellene a dolgoknak lenniük' gombját." ~Mooji~
Szép hétvégét kívánok Kedveseim, szeretettel, Korek Györgyi
A kép egy lavórt ábrázol, a régi, zománcozott fajtából....