Heti üzenet 11.11.-11.17.
"Csak érzelmekkel lehet átváltoztatni fénnyé a sötétséget és cselekvéssé az apátiát." (Carl Gustav Jung)
Hetünk alapenergiáját a Lovas lapja adja. Jelenthet ez váratlan híreket, közeledő eseményeket vagy éppen hirtelen, a semmiből felbukkanó embereket, akik épp oly gyorsan távoznak életünkből, mint ahogy jöttek.
Megnyilvánulása lehet ez családi viszonyok megváltozásának, hivatali előmenetel, egyeseknek pedig új otthon, költözés lehetséges. Mindenképpen egy pozitív fordulat, melyben úgy érezhetjük az élet méltányos és igazságos velünk.
A folyamat maga megterhelő lehet, megelőzheti egy gondterheltebb időszak. Amikor a feladat a tanító jellegű életleckék feldolgozása. Önmagunk előtt is titkolt, elhazudott dolgokkal, érzésekkel való szembesülés. Érezzük az új kezdetek feszültségét és még nem igazán rajzolódott ki a megoldás. Úgy tűnik, hogy a kétségbeesés nagyobb, mint maga a probléma. Mi azonban rendesen tornáztatjuk magunkat rajta. Olyan öngerjesztő folyamat lehet, mely megakadályozza a tiszta, objektív gondolkodást és szemléletet. Csapdába csalhatjuk saját magunkat, az önemésztés pöcegödrébe.
Másik olvasatában pedig a bennünk rejlő bölcs, isteni forrás megtalálhatja a dolgok értelmét és tanulságát. Ráláthatunk ez által a helyzethez kapcsolódó összefüggésekre. S máris értelmet nyer minden, ami előtt eddig értetlenül álltunk. Ennek legfontosabb eleme, hogy merjük megkérdőjelezni mindazt, amit eddig tudtunk és gondoltunk. A jelenlegi állásponthoz való ragaszkodásunk hibás döntéseket eredményezhet, saját magunknak állítva ezzel csapdát. A tisztázó beszélgetések pedig eloszlathatják a nehéz érzéseket.
Nagyon úgy tűnik, hogy a szellemi-gondolati nyitottság a kulcsa jelen helyzetünk megoldásának. Érdemes alaposabban tájékozódni, ismereteket szerezni, mielőtt állást foglalnánk, vagy döntenénk bármiben. S természetesen most is, mint ahogy mostanában elég gyakran, mi döntjük el viszonyulásunkat. Rajtunk múlik melyik utat választjuk.
Az élet így is, úgy is megtanít bennünket arra, amit még nem tudtunk önmagunkról. Számunkra nem mindegy, hogyan zajlik mindez: tudatossággal, kiegyensúlyozottsággal felvértezve vagy épp lelkünk úgy hajlik a sors szelétől, mint a nádszálak a szélben.
Ha képesek vagyunk az élet áramlatával együtt haladni, siker koronázza majd törekvéseinket. Ha elfogadjuk az irányt, a kényszerpálya fogalma helyett, akadálytalanul úszhatunk majd az élet áramlatával. Figyelve a környezetünkre, hisz szükségtelen egymást akadályozni, van elég hely az Univerzumban mindenki számára.
Érdemes most kilépni saját magunk alkotta börtönünkből, s befogadóvá válni az élet ajándékai számára. Megengedni magunk a jót és a még jobbat. Elhinni, hogy megérdemeljük a boldog bőséget.
Ennek útja az önelfogadáson keresztül vezet, árnyékunkkal és fényünkkel együtt.
"Fény nélkül nincsen árnyék. De a fény nem felelős az árnyék létéért." Szepes Mária