Kosár
0
0 Ft

Heti üzenet 07.22.-07.28.

2024.07.22

"Csak akkor érezheted úgy, hogy becsaptak, ha elvársz valamit. Elvárások híján csalódásoktól sem kell tartanod. Minél kevesebbet vársz, annál szabadabb lehetsz. Mert elfogadod azt, ami van. Az elfogadás felszabadít." 


Ezen a héten továbbra is a kapcsolatok állnak a középpontban. Legfőképpen a félreértések és félreértelmezések, amikor is gondolataink hajlamosak ebbe az irányba terelni minket. Vagy épp mások velünk kapcsolatban értelmeznek bizonyos dolgokat a valóságtól eltérő módon, leginkább a saját valóságképüknek megfelelően. Ezek mögött az illúzió csapdája és a teljesíthetetlen elvárások húzódnak meg. Teljesíthetetlen abban az értelemben is, hogy nem szeretnénk ezeknek az elvárásoknak megfelelni.

Mindezek ellenére jelen van a szeretetteljességre és egyensúlyra való törekvés és igyekszünk ebbe az irányba haladni. A kényes egyensúly könnyen megbillenhet, hiszen a túlzó elvárások mögött lelki blokkok húzódnak meg. 

Így kapcsolataink némelyikében megjelenhet az eltávolodás. Nem látunk tisztán, hiszen önmagunkkal sem vagyunk tisztában. A visszavonultság ideiglenes és jelen pillanatban igencsak hasznos magánya segíthet az átértékelésben, a belső tisztázásban. Legfőképpen pedig biztonságérzetünk megszilárdításában.  

Egyfajta magabiztosságra, belső bizonyosság kialakítására érdemes törekedni az energiarabló kapcsolatokban. Ehhez pedig elengedhetetlen a távolságtartás, akár ideiglenes, akár végleges jelleggel. Az átértékelés során pedig ideje felismerni a leckéket és levonni a tanulságot. Elbúcsúzni azoktól a viselkedésmintáktól, melyek újra és újra hasonló helyzetekbe sodornak. Akár azért, mert energiáid végtelen áramát szeretnék sokan beszippantani. Vagy éppen felismerni, hogy ismét partvonalra kerültünk, a túlzó elvárásaink vagy épp a kapcsolódási mintáink okán. Belső hiányokat másoktól pótolni lehetetlen, az ember ilyenkor állandóan a lelki éhség állapotában van. Mindig kell valaki, aki betölti a bennünk tátongó űrt, de ez az állapot csak ideig-óráig fenntartható. Bármelyik szerep is a tiéd ebben a "játszmában", itt az ideje felismerni és kezdeni vele valamit.

Az önmarcangolás és lelkiismeretfurdalás helyett bátran útjára engedni az energiavámpírokat.

A "mindig csalódok az emberekben" állapotában pedig merni felülvizsgálni, milyen szerepünk van ezekben a csalódásokban.

Ilyenkor érkeznek "segítő" impulzusok is, személyek, hírek, események formájában. Érdemes ezeket nyitottsággal fogadni, önreflektív módon. Még akkor is – sőt akkor a leginkább – ha kellemetlenek. Ezek az energiák a családi kapcsolódásainkat is érinthetik. Ki ne ismerne olyan "kedves rokont", akivel, ha csak felrémlik a találkozás lehetősége, görcsbe rándul a gyomrunk, és erősen keressük a kibúvókat.

Amikor feltesszük magunknak a kérdést: kapcsolódásunk vajon szeretet alapú-e, kevesek jutnak át a rostán. Szóval ideje rostálni. Ideje egy kicsit magunkat jobban szeretni. Saját igényeinket jobban figyelembe venni, ideértve az adok-kapok egyensúlyát is.

És ideje feltenni a "csalódottaknak" azt a kérdést: mivel járulok hozzá ezekhez a tapasztalásokhoz? Mi az oka, hogy elkopnak mellőlem az emberek? Nos, ez utóbbi talán a legnehezebb.

Ami pedig egyértelmű tanácsként fogalmazódik meg: most nem érdemes a múltban tocsogva dagonyázni. A megújuláshoz erőforrásokat kéne gyűjteni, "múltban vájkálós, önfeltárós bulik" helyett. A szeretet az önszeretettel kezdődik. Az adás pedig az elfogadás képességével párban teremti meg a belső harmóniát.