Kosár
0
0 Ft
Heti üzenet 05.29.-06.04.
2023.05.27
"Életed egyszerű és egyedülálló dallam, melyet te magad játszol az élet hangszerén. (…) Ha egyszer netán hamis hangot ütsz meg, gondolj arra, hogy egyetlen ember sincs, aki hibátlanul játszana." Kurt Tepperwein
Hetünk energiáját a Róka lapja jelzi most nekünk. Mely mutatja
a hamisságot, legfőképpen kommunikációs szinten. Amikor erőből kommunikálok, és
nem a konszenzus, hanem a másik megtévesztése a cél, és leginkább öncélú az
egész. Ám lehet ennek egy nagyon is pozitív oldala: az önmenedzselés. Amikor
megmutatom a világnak azt, ami bennem van. A képességeimet, készségeimet, a
bennem rejlő tudást és tehetséget. Szóval keressük azt a bizonyos kényes
egyensúlyt, mert ugye jó bornak is kell a cégér. Ám hol húzódik a határ? Mikortól
önfényezés, vakítás és hazugság? És meddig egy egészséges és áldásos folyamat?
És nem feltétlenül kell ez valami marketing célú tartalmat hordozzon, bár
biztosan vannak, akiknél ez a fókusz. Lehet itt szó csupán pusztán arról, hogy
milyennek mutatom magam a külvilág felé. Milyen képet festek magamról, és az
valóban hasonlít-e rám? Az önazonosság pedig hitelességet szül. Az
önazonossághoz pedig önismeret és önreflexió szükséges.
És persze ez mennyire tudatos, avagy tudattalan folyamat bennem?
A tudatos iránykijelölés szükségessége. Egyfajta tervezés és stratégia felállítása azoknak, akik számára ez marketing célú tartalmat hordoz.
Másoknak pedig célkijelölés. Hol a helyem és merre menjek? Jó kis kérdések ezek…
Mindenképpen arra ösztönöznek bennünket a téridő energiái, hogy induljunk el végre, válasszunk egy utat. Legyünk végre önmagunk, és azt mutassuk is meg bátran. Szép lassan oldjuk le magunkról álarcainkat, a szerepeinkkel való téves azonosulásokat. És tegyük ezt meg életünk minden területén: a kapcsolatainkban, a munkánkban egyaránt.
Ehhez azonban szükséges, hogy biztonságban érezzem magam. Hogy a környezetem visszatükrözze mindazt, amit megmutatok magamból. Hogy egy szeretetteljes légkör vegyen körül. Ellenséges környezetben az ember páncélt ölt magára. Eljött az ideje annak, hogy búcsút mondjunk olyan tehertételeknek, olyan mérgező környezetnek, ami már nem szolgálja az önazonosságban való hiteles létezésünket. A lassú elmúlás energiája ez, nem pedig a hirtelen és gyors lépéseké. És ebben benne van a megengedés is: megengedem magamnak az új lehetőségeket. Új szakaszt nyitok, lassan lépésről lépésre. Megoldva ezzel jelenlegi igencsak nehéznek érzett helyzeteket. És mert nehéz, nem látunk benne tisztán.
Nem látjuk a körülöttünk zajló intrika, megtévesztés és képmutatás energiáit. Sőt a saját félelmeinket és belső labilitásunkat sem érzékeljük. És mielőtt mindez tévutakra vinne, jobb külső szemlélőként tekinteni a helyzetre. Érzéseinktől kissé eltávolodva, méltóságteljesen szemlélve mindezt. Mert hát valljuk be, ha valaki kimagasló teljesítményt nyújt, vagy képességei azok, megjelennek az ellendrukkerek. És vannak olyan helyzetek, amikor a csúcson kell abbahagyni…
Mérlegelni, hiszen mindennek van jó és rossz oldala egyaránt. Ám ha a támadás és az agresszió energiáival találjuk szembe magunkat, önként nem hajtjuk a fejünket a bitó alá.
Nagy kérdés, hogy jelen helyzetben képesek vagyunk-e megtalálni a helyünket úgy, hogy azzal mások érdekeit ne sértsük…? Próbáljuk észrevenni, hol van számunkra hely, mi az a tér, amit ha kitöltünk, még nincs belőle konfliktus. És legfőképpen azt, hogy ez a tér elegendő-e számunkra?
Meghatározni helyünket a világban, a környezetünkben nem könnyű dolog. Hisz figyelemmel kell(ene) lenni a környezetünkre is és következményekre is. Az pedig talán még ennél is nehezebb, hogy képesek legyünk érzékelni: ez a tér nekem elegendő, vagy többre, jobbra, esetleg másra vágyom?
Ez is egy tanulási folyamat most, és éppen csak az elején vagyunk. És ebben most nem csak szűkebb, hanem tágabb környezetünk hatásai is érvényesülnek, mint média, különböző elméletek és hitrendszerek hatása a gondolkodásunkra és életünkre.
Hisz ilyenkor tanuljuk önmagunkat, saját téves elképzeléseink csapdájában vergődve akár. Könnyen lehet, hogy ezeknek a folyamatoknak köszönhetően ébredünk rá, hogy alul vagy túlértékeltük magunkat. Netán nem számoltunk azzal, hogy kevés itt tér és lehetőség számunkra. Lehetőség ez legmélyebb belső motivációnk felismerésére, és életünk újrarendezésére.
Mint ahogy mostanság ez lenni szokott, a folyamat nemkönnyű. Ám hatalmas lehetőségeket tartogat magában.
Szeretettel, Györgyi