Kosár
0
0 Ft
Heti üzenet 02.17.-02.23.
2025.02.16
Lelketek gyakran csatatér, melyen az értelem és a mérlegelés vív háborút a szenvedéllyel és az étvággyal. Az értelem és a szenvedély a kormány és a vitorla a ti lelketek tengerjáró hajóján. Ha a vitorla szétszakad, vagy a kormány eltörik, csak tehetetlenül sodródhattok, vagy pedig mozdulatlanná váltok a tenger közepén. Mert az értelem, ha egymagában uralkodik, korlátozó erő; és a szabadjára engedett szenvedély olyan tűz, amely önnön elemésztéséig lobog.
Engedjétek hát lelketekben az értelmet a szenvedély magasába emelkedni, hogy dalra keljen; És lelketek értelemmel kormányozza a szenvedélyt, hogy a szenvedély minden nap új erőre kapjon, és miként a főnix, saját hamvai fölé repüljön." Khalil Gibran
Az előttünk álló héten kapcsolataink kerülnek fókuszba. Vajon kiállják-e az idő, a hűség, a lojalitás és kitartás próbáját nehezebb időszakokban is? Mi az, ami még elfogadható számunkra önfeladás nélkül, méltósággal?
Hajlandóak vagyunk-e megbarátkozni saját érzelmeinkkel és engedni, hogy ez által életünk egy új irányt vegyen? Vagy továbbra is elzárkózunk az érzelmek bonyolult világától a józan ész és racionalitás álarca mögé bújva?
S ha mind erre igent mondtunk már rég, akkor mit tudunk kezdeni a kapcsolatainkban azokkal, akik ezt még nem merték megtenni? Nem értik önmagukat és ez által másokat – bennünket – sem.
A döntés persze halasztható, de tévutak és kerülő utak sokaságát iktatjuk be ezzel életünkbe.
A téma azért is időszerű, mert az események – legyenek azok kellemesek vagy épp fájdalmasak – arra sarkallnak, hogy kezdjük végre meglátni és észrevenni azt a valóságot, amit "rózsaszín szemüvegünkön" keresztül szemléltünk idáig.
Felszínre kerülnek most eddig ki nem mondott dolgok, családi titkok, hazugságok. Érintheti ez életünk bármely területét. Ami ebben számunkra lehetőség és feladat: tudom-e a szeretet szemével szemlélni magam és mások gyarlóságait? Mit kezdek azzal a valósággal, melyet idáig nem tudtam/akartam észrevenni?
Van, amikor a kitartás üdvös. Ám van, hogy szükséges az elszakadás, mert emberileg méltatlan helyzeteket elviselni önkárosító.
Nincs erre recept, az érzéseink és a tudatosságunk összhangja képes irányt mutatni.
Lehetőségünk van most az érzelem és az értelem egyensúlyának megteremtésére. Felismerve, hogy eddig melyik volt túlsúlyban vagy éppen elfojtásban az életünkben.
"A hegyek között, amikor az ezüst nyárfák hűvös árnyékában ülsz, és osztozol a távoli földek, mezők békéjében és derűjében - akkor csöndben mondja azt szíved: Isten az értelemben nyugszik.
És amikor vihar kél, és a hatalmas orkán megrengeti az erdőt, és a mennydörgés, a villám az ég fenségét hirdeti, szíved félő tisztelettel mondja azt: Isten a szenvedélyben mozdul.
És mivel mind egy-egy lélegzet vagytok Isten kebeléből, falevelek vagytok Isten erdejében, néktek is az értelemben kell nyugodnotok és a szenvedélyben mozdulnotok." Khalil Gibran