Oly gyakran halljuk ezt a szót, de a köré rakódott fogalmak, meghatározások sokszor homályosak. Számomra az elengedés ragaszkodás mentességet is jelent. Mert mindannyian ragaszkodunk: például a napi rutinunkhoz, mely biztonságérzettel tölt el. Ragaszkodunk helyzetekhez, emberekhez, tárgyakhoz. De mindezek a ragaszkodások csak bezárnak, leszűkítjük vele saját lehetőségeinket, hisz azt sugallják, hogy ha birtoklok egy tárgyat, vagy benne maradok egy helyzetben, az a lehető legjobb dolog számomra. Ezzel máris felépítettünk magunknak egy fikciót, mely korlátoz, hisz elveszi tőlünk a lehetőségét minden másnak, mely a ragaszkodásunk tárgyán kívül létezik. A ragaszkodásban látásunk beszűkül. Ha egy helyzethez ragaszkodunk, mert úgy érezzük, a változtatást a külső körülmények akadályozzák, akkor tulajdonképpen megadjuk magunkat, és felemelt kézzel hátrálunk a megoldások elől. Ha emberekhez ragaszkodunk, nem vesszük észre a másikat, aki talán oly sok mindent adhatna nekünk. Ha tárgyakhoz ragaszkodunk, akkor megengedjük azt, hogy a birtoklás érzése helyettesítse bennünk a biztonság érzését. Amint ezeket a ragaszkodásokat elengedjük, kinyílik a világ. Kitekintünk saját magunk által emelt falaink mögül és rácsodálkozunk a világra. Légy bátor és engedd meg magadnak ezt a tapasztalást. Lehet, nem tudod, hogyan is kell mindezt csinálni? Nem baj, ha a döntés belül megszületett, akkor ez egy olyan rezgésminta a lelkedben, amivel az Univerzum már tud mit kezdeni. Pontosan azokat az információkat, lehetőségeket küldi majd hozzád, amivel képes vagy mindezt meglépni.