Ennek kiindulópontja a biztonság kérdése, illetve a belső bizonytalanság. Jelen időkben ez nem is csoda, hiszen életünk alapjai váltak ingataggá az elmúlt bő két évben.

És ezzel létre jött bennünk egy értékrendi válság is, hiszen mindaz, ami eddig érték volt/lehetett számunkra, mostanra jelentőségét vesztette. Eddig életünkben teljesen magától értetődő, evidens dolgok váltak bizonytalanná, és ezzel megkezdődött egy belső átrendeződés. Talán most kezdünk ráébredni mi az, ami igazán fontos, mi a talmi és mi a valós érték életünkben. Ennek megfelelően pedig, aki ragaszkodik eddigi életéhez, céljaihoz, most folyamatosan azt érezheti, hogy széllel szemben halad, és állandósultak az akadályozó tényezők az életében. Érdemes lenne most mindezt újragombolni, és a "széllel szemben" helyett a "szelek szárnyán" haladni.

Ehhez új irányok, új utak szükségesek, egyfajta újratervezés.

Mindaddig, míg ez nem történik meg, csak kerülőútjainkat gyarapítjuk, hiszen maga az irány téves.

Még mindig a görcsös akarás, az egoból való teremtés köreit futjuk, és könnyen belemerevedünk helyzetekbe, érzésekbe. Az anyagi bőség és a látszat helyett most érdemes lenne a belső értékek felé fordulni, bármennyire is érezzük a hétköznapokban az anyagi szorításokat.

Sorsszerű helyzet ez mindannyiunk életében, és a legfőbb nehézséget most a gondolati mintáink, gondolkodásmódunk képezi, mely alapján cselekszünk, döntünk, és megoldásokat keresünk.

Gyakran illúziók ezek, melyek elviselhetetlenségig tudják fokozni a problémáinkat.

Az új utat, a megújulást most mindezek átalakítása eredményezheti. Az illúziók és a téveszmékből való kijózanodás olyan, mint amikor a sebet fertőtlenítjük: beindul a gyógyulás folyamata. S ez a spirituális úton járók számára jelentheti az anyagi valósággal való megbarátkozást. Az anyag szorításában élők számára pedig annak felismerését, hogy az ember, és az életünk jóval több, mint puszta anyagi valóság.

A belső elégedetlenségünk, a félelmeink, szorongásaink lehetnek motiváló erők a változásra. Amikor azt mondjuk: "ebből elég, egy jobb életet szeretnék". Ezen a ponton leszünk képesek elhagyni a komfortzónánkat és vállalni a változások kényelmetlenségét és nehézségeit.

Amikor az örömet választjuk, egy belső harmóniát és egyensúlyteremtést is választjuk egyben. És ahogy egyre közelebb jutunk ehhez az érzéshez, belső állapothoz, rá kell jöjjünk, hogy minden külső kapaszkodó, vagy biztosnak vélt dolog a bensőnkből teremtődik.

Elbúcsúzunk attól a gondolattól, hogy a biztonság, a stabilitás külső körülmények függvénye. Megbarátkozunk azzal a gondolattal, hogy mindezt bensőnkből vagyunk képesek megteremteni.

Így válhat a bizonytalanság félelméből - az önmagunkba vetett hit által - bizonyosság. Ennek pedig legfőbb eleme a rugalmasság. A macska lapja jelenti itt azt a fajta ruganyosságot, melyben minden akadály, nehézség és körülményváltozás az alkalmazkodás és rugalmasság révén a leginkább megoldható. És persze azt a fajta öntörvényűséget, szabadságot és függetlenséget is, mely nem engedi, hogy a külső körülmények gúzsba kössenek. Nem engedi, hogy méltatlan helyzetekbe kényszerítsenek. Mutatja a szívósságot, a rugalmasságot és a rendíthetetlenséget.

"A rugalmasság sokkal hasznosabb, mint a passzivitás, vagy az ellenállás; ha még a legfájdalmasabb tapasztalatokat is a magunkévá tesszük és aktívan felhasználjuk őket, sokkal hatékonyabban fogunk megküzdeni a nehézségeinkkel." Dan Millan

Ha elindulunk ebbe az irányba, képesek leszünk a nehézségeken úgy áthaladni, mint kés a vajon.

Ennél a hasonlatnál maradva: látjuk ugye, hogy a kés - akármennyire is éles és erős - a puha vajat sokkal könnyebben átszeli, mint a kemény, fagyottat...?

Szóval rugalmasság és folyamatos újratervezés: lélekben, gondolatban és cselekedetekben egyaránt. 

Szeretettel: Györgyi